BĂśjte Csaba Ă­rĂĄsa

""Egy idĂľs néni ĂĄll a tavaszi zimankĂłban az Ăşt szélén, fején karton kendĂľ, kezében egy kisebb zsĂĄk és szelĂ­den integet. MegĂĄlltam, felvettem a nénit, és elkezdĂźnk tĂĄrsalogni. Hamar kiderĂźl, hogy diĂłbelet visz  a szentgyĂśrgyi piacra. Kérdés nélkĂźl elkezd mesélni:

- Gyermekkoromban nagytatĂĄmmal ĂźltettĂźnk tĂ­z diĂłfĂĄt, locsoltuk a kĂśzeli patakbĂłl, de egy még abban az évben ki is szĂĄradt, a tĂśbbi gyĂśkeret eresztett. Teltek az évek, aztĂĄn engem az élet elsodort hazulrĂłl. NagytatĂĄm egy szomorĂş nyĂĄri napon halt meg, hazajĂśttem a temetésére, a szépen felcseperedett diĂłfĂĄk ĂĄrnyékĂĄban ravataloztĂĄk fel. Az egész szertartĂĄs alatt én némĂĄn ĂĄlltam a nyurga nagy fĂĄk ĂĄrnyékĂĄban...

- Teltek az évek! NyugdĂ­jas lettem! EgyedĂźl maradtam és hazakĂśltĂśztem a szĂźlĂľfalvamba. NyugdĂ­jam oly kevéske, Ă­gy Ăľsszel Ăśsszeszedem a diĂłt és télen megtĂśrĂśm. KilĂłs, fél kilĂłs csomagokba nagyon hamar eltudom adni, két ĂłrĂĄnĂĄl tovĂĄbb még sohasem ĂĄlltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diĂłfa engem ĂĄtsegĂ­tett a télen! Az idén is, nemcsak tĂźzifĂĄt tudtam venni a diĂłbélbĂľl, hanem még egy kis malackĂĄt is. És most ha ezt a maradékot sikerĂźl eladnom, szeretnék venni tĂ­z kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokĂĄm, nemsokĂĄra hazajĂśn, el fogjuk Ăźletetni a kis fĂĄkat és ha majd Ăľ is megĂśregszik, diĂłtĂśrés kĂśzben biztos el fog mondani érettem egy-egy imĂĄdsĂĄgot...

Az autĂł halad a tavaszi verĂľfényben.. a néni elhallgatott, én is hallgatok, némĂĄn vezetek. NemsokĂĄra a piacnĂĄl fékeztem és megĂĄlltam. Az utasom a reszketĂľ kezével egy ...